Holokauszt emléknap - Holocaust Gedenktag

Holokauszt emléknap

Magyarországot 1944. március 19-én megszállta a német hadsereg, ezzel együtt hazánkba érkezett az úgynevezett különleges bevetési egység (Sondereinsatzkommando – SEK) is, melynek feladata az ország „zsidótlanítása” volt. A SEK vezetésével a holokauszt fő szervezőjét, Adolf Eichmannt bízták meg.

Horthy Miklós kormányzó, néhány nappal a megszállás után német nyomásra új, a náci érdekeket kiszolgáló kormányt nevezett ki. A miniszterelnöki székben a németellenes Kállay Miklóst Sztójay Döme váltotta.

A Sztójay-kormány nagyszámú megkülönböztető és jogfosztó rendeletet fogadott el a "zsidónak tekintendő" magyar állampolgárokkal szemben. A kormány elrendelte számukra a sárga csillag viselését, majd vagyonukat elkobozták, állásukat felmondták. A 825 000 magyar zsidónak megtiltották az utazást, lakókörzetüket nem hagyhatták el.

Adolf Eichmann SS alezredes javaslatára a fronthoz legközelebb eső keleti és északi területeken (Kárpátalja, Felvidék, Észak-Erdély) kezdődött meg a zsidók gettókba tömörítése 1944. április 16-án, a begyűjtést a vidéki lakossággal kezdték. Ezért ez a nap 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja.

1944 április közepe és július eleje között gyakorlatilag az egész országban – utoljára Budapesten – végrehajtották a gettósítási akciót. Július elejére több mint százhetven gettóban 437 000 zsidót zsúfoltak össze.

Hivatalos adatok szerint május 15. és június 7. között Kárpátaljáról, majd Északkelet-Magyarországról és Észak-Erdélyből naponta átlagosan négy, összesen 92 szerelvény haladt át Kassán Auschwitz felé. Egy-egy vonat 45 vagonból állt, mindegyikben átlagosan 70 embert préseltek össze poggyásszal együtt. A súlyosan beteg zsidók és hozzátartozóik az utolsó csoportokba kerültek.

Az út a lengyelországi haláltáborokba – szörnyű higiéniai körülmények között, étlen-szomjan – több napig tartott. Jó néhányan nem bírták ki a megpróbáltatásokat, s még útközben meghaltak. A kiszállított zsidók mintegy harmadát minősítették munkaképesnek, a többieket megérkezésük után elgázosították, holttestüket a krematóriumokban elégették.

1944. július elejére már csak a budapesti és a munkaszolgálatos zsidók maradtak Magyarországon. Az egyre romló hadi helyzet, a külföldi tiltakozáshullám és az auschwitzi tömegmészárlásokról szóló hírek terjedése arra késztette Horthyt, hogy július elején leállítsa a deportálásokat.

Az októberi sikertelen kiugrási kísérlet után a németek lemondatták Horthyt és Szálasi Ferenc nyilas mozgalmát jutatták hatalomra.

Az újdonsült "Nemzetvezető" megindította a deportálásokat: november és december folyamán mintegy 50 000 budapesti és munkaszolgálatos zsidót vittek Németországba – javarészüket gyalogmenetben hajtva az összeomló Birodalom területére. A Budapesten maradt zsidókat két gettóba zárták. A fővárosban állandósult a terror, nyilas fegyveresek zsidók ezreit gyilkolták meg.

Az üldözötteket több diplomata és egyházi személy – köztük a svéd Raoul Wallenberg, a svájci Carl Lutz, az olasz Giorgio Perlasca és Angelo Rotta pápai nuncius – igyekezett menteni. A gettók túlélőit 1945 januárjában, a koncentrációs táborokban életben maradt zsidókat az év tavaszán szabadították fel a szövetséges csapatok.

Holokaust Gedenktag

Am 19. März 1944 marschierte die deutsche Wehrmacht in Ungarn ein, und mit ihr kam das so genannte Sondereinsatzkommando (SEK) nach Ungarn, dessen Aufgabe es war, das Land von den Juden zu befreien. Geleitet wurde das SEK von Adolf Eichmann, dem Hauptorganisator des Holocausts.

Wenige Tage nach dem Einmarsch ernannte Gouverneur Miklós Horthy unter deutschem Druck eine neue Regierung, die den Interessen der Nazis dienen sollte. Der antideutsche Ministerpräsident Miklós Kállay wurde durch Döme Sztójay ersetzt.

Die Regierung Sztójay erließ zahlreiche diskriminierende Dekrete gegen ungarische Bürger, die als „Juden“ angesehen wurden. Die Regierung befahl ihnen, den gelben Stern zu tragen, beschlagnahmte ihren Besitz und entließ sie aus ihren Arbeitsstellen. Die 825.000 ungarischen Juden erhielten ein Reiseverbot und durften ihren Wohnort nicht verlassen.

Auf Vorschlag Adolf Eichmann begann am 16. April 1944 die Ghettoisierung der Juden in den östlichen und nördlichen Gebieten, die der Front am nächsten lagen (Karpatenvorland, Oberungarn, Nordsiebenbürgen), zunächst bei der Landbevölkerung. Daher ist dieser Tag seit 2001 der Tag des Gedenkens an die ungarischen Opfer des Holocaust.

Zwischen Mitte April und Anfang Juli 1944 wurde die Ghettoisierung praktisch im ganzen Land durchgeführt, wobei Budapest der letzte Ort war, der ghettoisiert wurde. Bis Anfang Juli waren 437 000 Juden in mehr als einhundertsiebzig Ghettos zusammengepfercht.

Nach offiziellen Angaben fuhren zwischen dem 15. Mai und dem 7. Juni durchschnittlich vier Züge pro Tag, insgesamt 92, aus dem Karpatenvorland, dann aus Nordostungarn und Nordsiebenbürgen nach Auschwitz. Jeder Zug bestand aus 45 Waggons, in denen sich durchschnittlich 70 Personen und ihr Gepäck befanden.

Die Fahrt in die polnischen Vernichtungslager dauerte mehrere Tage, unter entsetzlichen hygienischen Bedingungen, ohne Essen und Trinken. Viele überlebten die Reise nicht und starben auf dem Weg. Etwa ein Drittel der Juden wurde für arbeitsfähig erklärt, die anderen wurden kurz nach der Ankunft vergast und ihre Körper in den Krematorien verbrannt.

Anfang Juli 1944 waren in Ungarn nur noch die Budapester Juden und die zum Arbeitseinsatz geschickten Juden übrig. Die sich verschlechternde Kriegslage, die Protestwelle im Ausland und die Nachricht von den Massakern in Auschwitz veranlassten Horthy Anfang Juli, die Deportationen zu stoppen.

Nach einem erfolglosen Absprungversuch im Oktober entließen die Deutschen Horthy und brachten die Pfeilkreuzlerbewegung von Ferenc Szálasi an die Macht.

Der neue „Nationalführer“ begann mit den Deportationen: Im November und Dezember wurden etwa 50.000 Juden aus Budapest und den Arbeitslagern nach Deutschland deportiert - die meisten von ihnen zu Fuß in das zusammenbrechende Reich. Die in Budapest verbliebenen Juden wurden in zwei Ghettos eingesperrt.

In der Hauptstadt ging der Terror weiter, und Tausende von Juden wurden von Pfeilkreuzlern ermordet. Mehrere Diplomaten und Geistliche, darunter der Schwede Raoul Wallenberg, der Schweizer Carl Lutz, der Italiener Giorgio Perlasca und der päpstliche Nuntius Angelo Rotta, versuchten, die Verfolgten zu retten.

Die Überlebenden der Ghettos wurden im Januar 1945 von alliierten Truppen befreit, und die Juden, die in den Konzentrationslagern überlebt hatten, wurden im Frühjahr desselben Jahres befreit.

#kvipecs #ungarndeutsch