Erdélyi kirándulás a Határtalanul Program támogatásával - 7.A
„Székelyföldi barangolások”
Beszámoló a Koch Valéria Iskolaközpont 7. a osztályának erdélyi kirándulásáról
Intézményünk 7. a osztálya pályázatot nyújtott be a „Határtalanul program” keretében Erdély településeinek, kultúrájának megismerésére. A sikeres pályázattal egy 5 napos utat nyertünk Erdélybe, a Székelyföld nevezetességeinek megismerésére.
Az utazás dátuma: 2026. május 3-7.
A program leírása:
Az utazást megelőzően előkészítő órákat tartottunk (április 1, 15, 22, 29), melyeket a Kréta rendszerében is rögzítettünk. Ezeken az előkészítő órákon kiosztásra kerültek a személyre szabott feladatok: a meglátogatandó helyszínekkel kapcsolatosan a tanulók felkészültek egy-egy település, látványosság, természeti képződmény, hagyomány ismereteiből, melyet a tervek szerint az utazás során adtak elő diáktársaiknak. Sorra vettük továbbá az útiterv szerinti állomásokat, előkészítettük a találkozást testvériskolánkkal, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum 7. osztályos tanulóival.
Az elindulást közvetlenül megelőző órán beszéltünk a kiránduláson való viselkedés szabályairól, melyből Pethő Szabolcs készült fel.
Az utazást követően került sor a program értékelésére ill. a beszámolási időszakra (május 20, 27, június 3, 10). Az időpontok a Kréta rendszerében rögzítésre kerültek.
2026. május 3.
Reggel 4 órakor indultunk a pécsi Decathlon parkolójából.
Első napi programunk Nagyszalonta, Arany János szülővárosa: a Csonkatoronyban lévő Arany János Emlékmúzeum megtekintése, Arany szobrának felkeresése. A látnivalókról Komka Ákos tájékoztatott bennünket. Később az 582 m tengerszint feletti magasságon található Királyhágóra érve rövid nézelődés következett, mely egykor Erdély határa volt. Innen csodálatos kilátás nyílt a Gyalui-havasokra, előttünk a Réz-hegységet, visszatekintve pedig a Bihar hegységet csodálhattuk meg. Érdekesség, hogy itt terem természetes környezetében a kakukkfű. Itt az ismertetést Kovács Balázs Mátyás végezte.
Később már az Erdélyi-medencében jártunk. A medencét három oldalról a Kárpátok keretezi, nyugatról az Erdélyi-szigethegység zárja. Kolozsvárra érkezvén sétát tettünk a városban, amely során érintettük Mátyás király szülőházát, a Szent Mihály-székesegyházat, Mátyás király szobrát és a Szarvas-házat, amelyben egykor Heltai Gáspár nyomdája működött, a Farkas utcai templomot és az előtte álló Szent György szobrot, melyet a Kolozsvári fivérek készítettek gótikus stílusban. A város a magyar történelem és művészettörténet emlékei miatt fontos állomás. Itt található a Babes-Bolyai Tudományegyetem, mely mindig megküzdött a magyar nyelven való oktatásért. Itt élt egy ideig Áprily Lajos, itt élt és halt meg fiatalon Dsida Jenő is. Körbejárva a teret megtekintettük a barokk palotákat, mint pl. a Bánffy-palotát, a régi városházát. A kolozsvári ismertetőt Péter Liza tartotta.
Idegenvezetőnk folyamatosan, nagyon sok értékes, a tanulók mondandóját kiegészítő ismeretekkel látott el bennünket: szó esett a Partiumról és Erdélyről, azok földrajzáról, jelenlegi státuszáról, szerepéről az ország életében. Megismerkedtünk az Erdőhát vidékével, a Körösök szépségével, kialakulásával, földrajzi szerepével, adottságaival.
Fáradtan érkeztünk Magyarlónára, ahol az 1. éjszakát töltöttük. A vendégházban szíveslátást és nagyon finom vacsorát kaptunk.
2026. május 4.
Következő nap a bőséges reggeli elköltése után tovább indultunk Tordára, ahol megnéztük Erdély legrégebbi és legismertebb sóbányáját. Tordáról Lévai Alíz tájékoztatott bennünket. Torda az Aranyos és a Rákos összefolyásánál található. Sóbányái miatt már a római korban is nagy jelentőséggel bírt és ezt a jelentőségét a történelem folyamán hosszú ideig megtartotta. A történelem viharai tépték a várost, de a szatmári béke után fejlődésnek indult. A református lelkészi hivatal épületének falán, a Petőfi emléktáblán olvashattuk, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor, miközben Székelyföld felé tartott, hogy csatlakozzon Bem József seregéhez. Itt látta utoljára feleségét és kisfiát. Torda ma jelentős gyárváros. A felhagyott sóbányánál szép turisztikai fogadóközpontot alakítottak ki, de gyógyközpont is épült is az asztmások, allergiások részére. A mélyben a kosárpályán ping-pong asztalok, óriáskerék és egy amfiteátrum is helyet kapott.
Ezt követően Szovátára érkeztünk. Itt sétát tettünk a Medve-tó körül, ill. megcsodáltuk a világon egyedülálló, kipreparált sódombokat. A Medve-tó Erdély egyik legismertebb természeti látványossága, amely különleges alakjáról és sós vizéről híres.
A tó 1875-ben alakult ki egy beszakadás következtében, és nevét a kiterített medvebőrre emlékeztető formájáról kapta. A tó vizének különlegessége a heliotermikus jelenség, amelynek során a sós víz a napsugárzás hatására erősen felmelegszik. A Medve-tó gyógyhatású vizét és iszapját főként reumatikus és mozgásszervi problémák kezelésére használják.
A Parajdi sóvidék környékén található sóképződmények Erdély egyik jellegzetes földtani értékei. A felszínre került sótömböket a csapadékvíz és a patakok oldó munkája évezredek alatt különleges formákká alakította. A „kipreparálódott” sódombok jól mutatják a terület több millió éves geológiai történetét és a sós kőzetek pusztulását. A környék sókincse évszázadok óta fontos szerepet játszik a bányászatban, a gyógyászatban és a helyi gazdaságban.
A Medve-tavat és környezetét Árgyelán Zorka ismertette.
Ezt követően Korondra látogattunk, ahol Fábián Viktória korondi tejtermelő és sajtkészítő gazdaságában ismerkedtünk a sajtkészítéssel, és megkóstolhattuk a helyi termékeket. Innen az erdélyi fazekassággal ismerkedtünk Józsa Jánosnál, a népművészet mesterénél.
Korondról Deák Medox Péter tájékoztatott bennünket.
A napzáró program Farkaslakán Tamási Áron síremlékének meglátogatása volt, ahol közösen helyeztük el az emlékezés koszorúját. Farkaslaka a híres székely író, Tamási Áron szülőfaluja, ezért fontos irodalmi emlékhely Erdélyben. Az író sírja mellett álló emlékművet Szervátiusz Jenő és fia, Tibor készítették 1972–1974 között. A hatalmas faragott kőtömb Tamási Áron írói világának alakjait és jelképeit idézi meg, többek között az Ábel-trilógia világát. Az emlékmű a székely kultúra, az anyanyelv és a hagyományok tiszteletének egyik fontos jelképe.
A Tamási Áron-emlékmű közelében található trianoni emlékhely a nemzeti összetartozás gondolatát fejezi ki. Az emlékművet 2010-ben avatták fel, és az úgynevezett apostoli kettős kereszt formáját viseli. A környezetében álló kopjafák a magyar történelem áldozataira, valamint az összetartozásra emlékeztetnek. Ez a hely egyszerre történelmi emlékhely és a székely–magyar közösségi emlékezet fontos színtere. Idegenvezetőnk szép gondolatai megteremtették mindannyiunkban a magyarság összetartozásának érzését.
A 2. nap a szállásunk a Hargita gerincén, Szentegyházán volt. Itt is finom vacsora várt bennünket.
2026. május 5.
A 3. napi utazásunk első állomása a Gyilkos–tóhoz vezetett, mely 1837-ben keletkezett egy hegyomlás következtében, amikor a lezúduló törmelék elzárta a völgyet, és a fák törzsei ma is különleges látványt nyújtanak a vízben. A környékhez kapcsolódó monda szerint a tó egy tragikus szerelmi történet emlékét őrzi, amely még titokzatosabbá teszi a hely hangulatát.
Ezt követően sétát tettünk a Békás szorosban, amely elvezetett a történelmi Magyarország ezeréves határához.
A Békás-szoros a Keleti-Kárpátok egyik leglátványosabb természeti képződménye, amely a Hagymás-hegységben található. A szűk sziklafalak között kanyargó út és a Békás-patak különleges, vadregényes látványt nyújt. A hatalmas mészkősziklák, mint például az Oltárkő, a természet erejét és szépségét mutatják be. A terület a Nagy-Hagymás Nemzeti Park része, és Erdély egyik legismertebb kirándulóhelye.
A Gyilkos tó történetét Bozsogi Ádám, a Békás szorost Kovács Erik ismertette.
Utunk következő állomása Mádéfalvára vezetett. Itt emlékeztünk meg a siculicidium-ról, amikor 1764-ben az osztrák császári katonaság lemészárolt több száz székelyt. A mádéfalvi ismertetőt Kasznai Zsolt tartotta.
A nap utolsó állomása Csíksomlyó volt. A település Erdély egyik legismertebb zarándokhelye, amely Hargita megyében, Csíkszereda közelében található. A hely hírnevét elsősorban a Csíksomlyói búcsú adja, amely a magyar katolikus közösségek egyik legnagyobb vallási és kulturális eseménye. A kegytemplomban őrzik a híres Mária-szobrot, amelyhez évszázadok óta zarándokok ezrei érkeznek. Csíksomlyó nemcsak vallási központ, hanem a székely identitás, hagyományőrzés és összetartozás jelképe is. Mindezekről Schaub Bendegúz tájékoztatott bennünket.
A szállás előző állomáshelyünkön, a szépen felújított és modernizálzált szentegyházai komplexumban volt. Itt az este során megérkezett iskolánk 7. évfolyamának másik két osztálya is (7/B, 7/C). A teljes évfolyam diáksága nagy örömmel vette birtokba a szabadtéri és sportolási lehetőségeket.
2026. május 6.
Utunk 4. napján először a Szent Anna-tavat és a Mohos-lápot kerestük fel. A Szent Anna-tó Erdélyben, a Csomád-hegység vulkáni kráterében található, és Románia egyetlen vulkáni eredetű tava. A tó különlegessége, hogy tiszta vizét főként csapadék táplálja, ezért élővilága és természeti környezete fokozottan védett. A tó közelében található Mohos-láp egy egykori krátertó helyén kialakult értékes tőzegláp, amely ritka növényfajoknak, jégkorszaki religtumoknak és tápanyag szegény környezetet tűrő növényeknek ad otthont. A Szent Anna-tó és a Mohos-láp együtt Erdély egyik legszebb természeti látnivalója, ahol a vulkáni múlt és a különleges élővilág is megfigyelhető. A tudnivalókat Huber Veronika ismertette.
Ezután Brassó következett: Erdély egyik legismertebb és legszebb városa, amely a Kárpátok vonulatai között fekszik. Itt található az egykori Magyarország legnagyobb temploma - mely közel száz éven át épült a 14-15. században -, a brassói evangélikus Fekete templom, mely az 1689-es tűzvészben bekormozódott, s innen kapta a nevét. A tűzvész nyomait azóta már eltávolították az épületről. Érdekesség továbbá, hogy ez a legkeletebbre fekvő gótikus templom egész Európában. Brassó történelmi belvárosában jól megfigyelhető a szász építészeti örökség és a középkori városszerkezet. A város fontos kulturális és turisztikai központ, amelynek környékén olyan látnivalók találhatók, mint a Törcsvári kastély. Brassó nevezetességeiről Miklósy-Nagy Kíra tartott ismertetőt. A történelmi belvárosban körbesétáltunk, a nevezetességek megtekintése után indultunk tovább következő szállásunkra, Csernátonba.
2026. május 7.
Kirándulásunk utolsó napját a Kovásznai tesvériskolánknál kezdtük. Halmi Edit tanárnő nagyon jó feladatokat állított össze a testvériskola tanulóival: sportprogram, daltanulás, néptánc, székely szavak jelentésének megismerése és kézműves foglalkozás színesítette a programot. Kovásznáról Oszvald-Bóka András, a testvériskolánkról Molnár Boldizsár mesélt nekünk.
Indulnunk kellett hazafelé, hogy még éjfél előtt megérkezzünk. Utunk Déva vára felé tartott. A programtervben nem szerepelt a vár meglátogatása, így utazás közben vetettünk pillantást a legendával körbefont történelmi falakra.
Ezután a buszon Gombkötő Dávidtól hallottunk Arad történetéről, jelenlegi helyzetéről, valamint a minden magyar szívet elszomorító 1849. október 6-i eseményekről. Arad a Maros folyó partján fekvő történelmi város. A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát már 1132-ben említették. A történelem folyamán sokszor állt ostrom alatt és 1685-ben szabadult fel a török alól. A 18. században épült fel az új csillagvár, ami mai a honvédség kezelésében van, ezért nem látogatható. A város egykor nevezetes volt a szőlő- és bortermeléséről. Ma Arad gazdag hagyományokkal rendelkező ipari és kereskedelmi központ.
A település fontos szerepet játszott az 1848–49-es magyar szabadságharc történetében, hiszen itt végezték ki az aradi vértanúkat 1849. október 6-án. A városban található az Aradi vértanúk emlékműve, amely a nemzeti emlékezet fontos helyszíne. Az Aradi vértanúk emlékműnél Mecseki Alex Dominik idézte fel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, tragikus kimenetelét. A lenyugvó nap utolsó sugarainál róttuk le tiszteletünket a szabadságharc hős vértanúi előtt és helyeztük el az emlékezés koszorúját.
A magyar határ átlépése után a hazaúton sokat beszélgettünk az elmúlt 5 nap élményeiről, emlékeiről, az utazás jelentőségéről. A gyerekek nagyon jól érezték magukat; volt olyan diák, aki a szüleit arra kérte, hogy családostól jöjjenek vissza Erdélybe.
#Határtalanul #Erdély #Székelyföld #KochValériaIskolaközpont #kvipecs #ungarndeutsch
