A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja

A magyarországi németség elűzése 1945-1948 között

A magyarországi németek kitelepítése része a második világháború alatti és utáni németség és más kisebbségek áttelepítésének.

A magyarországi németek kitelepítése összefügg Hitler, Nagy-Britannia, Csehszlovákia, a Szovjetunió elképzelésein túl az 1945. márciusi földreformmal, a belső telepítésekkel, a bukovinai székelyek elhelyezési problémáival, más országokból hazánkba menekült magyarok letelepítésével és a szlovák-magyar lakosságcsere egyezménnyel. Ezért a magyar kormány megkeresése miatt került Magyarország a kitelepítésre engedélyt kapó Lengyelország és Csehszlovákia mellé a Potsdami Konferencián. Tehát nem előírás, hanem engedély volt a részükről.

1945. december végén kiadott 1. kitelepítési rendelet alapján kitelepítésre kötelezték, aki az 1941.évi népszámláláskor német nemzetiségűnek vallotta magát, a Volksbundnak, vagy valamely német fegyveres alakulatnak (SS) tagja volt, magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza.

1946. január 19-én indult meg a kitelepítés Budaörsről Németország amerikaiak által megszállt zónába. 1946. december 1-ig kb. 120.000 fő kitelepítéséről készítettek összesítést a meglévő vagonjegyzékek alapján (így nem tartható teljesen pontos adatnak), főleg Buda környékéről, Pest, Győr-Moson, Sopron, Bács-Bodrog, Tolna és Baranya vármegyékből telepítették ki a németeket Németország amerikai megszállási zónájába, azaz Bajorországba, Württemberg-Badenba, Groß-Hessenbe. 1946 végén többszöri megszakítás után végleg leállították az amerikaiak a kitelepítettek fogadását.

Viszont sok településen még ott tartózkodtak a kitelepítésre ítélt személyek, ami egyre nagyobb társadalmi és gazdasági feszültséget okozott, hiszen 1947 áprilisától már érkeztek a felvidéki magyarok is. Ezt a németség további kitelepítésével akarták gyengíteni. A magyar politikusok az amerikai hatóságokkal folytatott sikertelen tárgyalások után 1947 nyarán a Szovjet Katonai Adminisztráció [SMA] egyeztek meg, mely szerint „Magyarországról 50.000 németet telepítenek át Németország Szovjetek által megszállt zónájába, ebből 10.000-t 1947 augusztusában. […] Az első transzportot ez év augusztus 17-én indítják el. A következő vonatokat augusztusban kétnaponta küldik el Magyarországról. Szeptemberben és Októberben havonta 12–13 transzportot indítanak el Magyarországról, legalább 24 órás különbséggel.”

Így indult meg a magyarországi németek kitelepítésének 2. hulláma 1947. augusztus 19-én Szászország irányába. 1947. október 28-án új kitelepítési rendelet lépett életbe, amely ugyan kibővítette a mentesítettek körét, de továbbra is a kollektív felelősség elvén nyugodott. A kitelepítésre ítélt németek max. 100 kg csomagot vihettek magukkal, lovas kocsikkal vagy gyalog mentek az induló vasútállomásra, ahol egy 40–45 tehervagonból álló vonatszerelvény várt rájuk. Egy-egy vagonba 30–40 embert zsúfoltak be csomagjukkal együtt.

A kitelepítést 1948 júniusában állították le, mintegy 50.000 főt telepítettek ki Németország szovjet zónájába, legtöbbjük Szászországban, kb. 3000 fő Szász-Anhalt tartományban került letelepítésre.

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1949-ben hivatalosan is leállította a kitelepítéseket. Ezután már csak 1950–1953 között a szovjet hadifogságból visszatérő katonák vagy a malenkij robotból hazatérő deportáltak közül kb. 1340 főt szállították el az NDK-ba, akik családját időközben kitelepítették.

A kitelepítettek egy része nem tudott megbékélni az új helyzettel és a kitelepítések kezdete után néhány hónappal már különböző egyéni okok által motiválva kalandos és veszélyes úton visszaszöktek Magyarországra. A visszatérők számát legalább 8-10.000 főre tehetjük. A kintmaradtak közül is nagyon sokan úgy vélték, hogy ez nem lesz végleges, rövidesen ők is visszatérhetnek majd Magyarországra, de ez az elképzelés 1956 után már végleg eloszlott.