A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja

A magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja

 

1946. január 19-én hagyta el Magyarországot Budaörsről indulva az első vonatszerelvény, amely az elüldözött német lakosokat Németországba szállította. Ezért az Országgyűlés határozata alapján 2013-tól ez a nap a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja. Idén az elűzetés 79. évfordulójára emlékezünk.

A magyarországi németeket már a 1944 őszétől súlyos retorziók érték. Magyarországról kb. 30 ezer német származású civil embert hurcoltak el évekre a Szovjetunióba kényszermunkára.

A németség jogfosztásának következő állomása az 1945 évi tavaszi földosztás volt, hiszen az ő földjeiket is elvették a nemesi és az egyházi birtokok mellett, amit szétosztottak a nincstelenek, menekültek között.

Ma már tudjuk, hogy az akkori magyar állam és a társadalom felelőssége megkérdőjelezhetetlen. Nem a Potsdami konferencia résztvevői kényszerítették a magyarokra is a kisebbségben élő svábok elűzését. A Független Kisgazdapárti Gyöngyösi János külügyminiszter 1945. május 16-án jegyzékben közölte Vorosilov marsallal, a SZEB (a Szövetséges Ellenőrző Bizottság) elnökével, hogy Magyarország 300 ezer német volksbundistát szándékozik kitelepíteni. A kormány többszöri kérésére reagálva tárgyalták a potsdami konferencián a magyarországi németek kitelepítésének kérdését a lengyel és csehszlovákiai németség mellett. A győztes hatalmak végül megadták a magyar kormánynak az engedélyt, hogy „rendezetten és humánus módon” Németországba telepítse a hazai német származású lakosságot.

A kitelepítések döntő motivációjává egyre leplezetlenebbül az anyagiak váltak. Kellettek a svábok földjei, házai, állatai. Csehszlovákiai magyarokat, a Jugoszláviából érkező menekülteket, bukovinai székelyeket és csángókat telepítettek a helyükre. Számos helyen a pártpolitikai zsákmányszerzés motiválta a kitelepítést.

Bibó István félreérthetetlenül fogalmazott: „Az ingóságok elvételét nem lehet másnak, mint egész egyszerűen rablásnak minősíteni, akár zsidóval, akár svábbal szemben történik is. Ha a svábokra nem vagyunk tekintettel, legalább legyünk tekintettel magunkra, és ne felejtsük el azt, hogy a rablott holmival való élés olyan demoralizálást jelent, ami súlyosabb veszteség, mint a rablott holmi gazdasági értéke.”

Bibó pontosan és jól látta előre, hogy a kollektív felelősség elvének alkalmazásával jogcímet biztosít Csehszlovákiának arra, hogy ugyanazt tegyék az ottani magyarokkal, mint mi a svábokkal. „Ahogy nekünk minden sváb volksbundista, úgy nekik majd minden magyar horthysta lesz.”

A kitelepítésről végül a kisgazdapárti Tildy Zoltán vezette kormány 1945. december 22-én határozott, a rendelet december 29-én jelent meg. Ez a hazai német kisebbség kollektív felelősségének elvén alapult, és kitelepítési oknak tekintette, ha valaki az 1941-es népszámlálás idején német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallotta magát. Kitelepítésre kötelezték azokat is, akik tagjai voltak a Volksbundnak, illetve SS-katona volt.

A kitelepítés 1946. január 19-én kezdődött, az első vonat Budaörsről indult. Az első hullám a Budapest környéki falvak német lakóit érintette, majd a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl következett.

A többször is leálló kiszállítások 1948 júniusában értek véget, addig mintegy 130-150 ezer embert az amerikai, 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe vittek, a korábban elmenekültekkel együtt tehát 220-250 ezer lehetett a Németországba kerültek száma.

Becsült adatok szerint a hazai német nemzetiségű lakosság száma a kitelepítés után 200-300 ezer közöttire volt tehető. Jellemző, hogy a félelem és megpróbáltatások miatt az 1949. évi népszámláláson német anyanyelvűnek mindössze 22.455-en, német nemzetiségűnek pedig csupán 2.617-en vallották magukat.

A németek kitelepítésének hivatalosan az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet vetett véget, amely a Magyarországon maradt, a kitelepítés alól mentesített német nemzetiségű lakosságnak biztosította a jogot, hogy szabadon válassza meg lakóhelyét, és eltörölte a munkavállalásukra vonatkozó korlátozásokat.

A budaörsi Ótemetőben található a 2006-ban felszentelt Országos Német Elűzetési Emlékmű, melynek lépcsőjén olvasható Koch Valériától származó idézet: „Stoppt schon den kleinsten Haß und sagt rechtzeitig Halt” azaz „A legkisebb gyűlöletet is már időben állítsátok meg!”

 

 

UROMAS ERINNERUNGEN

Brüllende Stimmen,

Fragende Augen,

Strömende Regen,

Fließende Tränen.

 

Endlose Züge,

Wortlose Leute,

Schreiende Kinder,

Sterbende Alten.

 

Kaputte Städte,

Hungrige Bürger,

Feindliche Deutschen,

 "Ungarische Zigeuner".

 

Rennende Jahre,

Maroker Kirmess,

Strahlende Sonne,

Fließende Tränen.

 

Tarsoly Dorina (12. C)

FOTÓK

#kvipecs #ungarndeutsch