Kiemelt rendezvényeink a millenniumi időszakban ~ Vida Boglárka (8.a) ballagásra írt verse

A Diákszínpad előadásának plakátja 2001-ben

Tartalomjegyzék

Az Iskola nyitólapja

Sramó Judit Bertók László: Pókháló című versének fordítása



Bertók László: Pókháló



Fátyolos érintés az arcon. Fekete
ceruzahegy a levegőben. Pókok
ideje ez. Valaki hamarosan
izzadni kezd. Lucskos ágyneműjét
bokrokra, fákra, füvekre teríti.
A vers, mint a pókháló a
pincelejáróban. A tört fény is
megrezzen, ha beléakad. Aki ír,
szédelgő, részeg, félhalott
legyekre vadászik. Becsomagolja,
otthagyja őket. Ha akarná,
a közeli hegygerincet is
elintézhetné. Az igazság
rothadó körte a földön.
Tétova darazsak, ijedt hangyák
darabolják, viszik a vackukba.
Mind azt hiszi, hogy
övé az egész. A szó a ködbe,
a kéreg alá, a föld alá bújik,
a földön túli ritmusba
tagolódik. A rezgő rajzolaton
áttetszik a szerkezet.
Szavak nélkül írja,
fejezi be a verset.

László Bertók: Spinnennetz



Schleierhafte Berührung im Gesicht. Schwarze
Bleistiftspitze in der Luft. Das ist
Die Zeit der Spinnen. Irgendwer
beginnt bald zu schwitzen. Sie bereitet
ihr matschiges Bettzeug über die Büsche, Bäume, über das Grass.
Das Gedicht ist wie ein Spinnennetz
im Kellergang. Auch das gebrochene Licht
erzittert, wenn es sich darin verfängt.
Wer schreibt,
macht Jagd auf schwankende, betrunkene, halbtote
Fliegen. Er packt sie ein,
und lässt sie dort. Wenn er wollte,
könnte er auch den nahen Bergrücken
erledigen. Die Wahrheit
ist eine verfaulte Birne auf der Erde.
Träge Wespen, erschrockene Ameisen
zerstückeln sie, bringen sie in ihr Lager.
Jede glaubt, das ganze
gehöre ihr. Das Wort im Nebel,
kriecht unter die Baumrinde, unter die Erde,
teilt sich in einem überirdischem
Rythmus. Durch die zitternde Skizze
scheint der Aufbau.
Ohne Worte schreibt er,
beendet er das Gedicht.




Euro projekt 2001.

Kiemelt rendezvényeink a millenniumi időszakban ~ Vida Boglárka (8.a) ballagásra írt verse

A Diákszínpad előadásának plakátja 2001-ben

Tartalomjegyzék

Az Iskola nyitólapja