Az idők változnak,
Mi is változunk.
A jó irányba?
Nem tudom!
Ki-ki amerre akar.
Eltelt nyolc év, szétszéledünk,
S mi lesz belőlünk?
Mindenki érzi már,
Hogy merre megy tovább,
Mindenki érzi,
Hogy vár még rá valami,
Valami, ami elérhetetlennek tűnik,
De mégis elérhető!
Most már csak egy kis idő,
És végleg megváltozunk.
Nagynak számítunk majd,
És nagynak érezzük magunkat.
De belül mi marad?
Belül marad a kisgyerek,
Aki nyolc éve oly félénken lépett be az iskola kapuján,
Aki tanulásra éhes tekintetével belopta magát a tanárok szívébe.
S most?
Most még nagyobbá nőtt a vágy,
Hogy továbblépjünk,
Hogy új fejezetet nyithassunk életünk könyvében.
De mégis nehéz.
Nehéz, mert minden megváltozik,
Minden más lesz, még én is.
Akkor is, ha nem veszem észre
Akkor is, ha nem törődöm vele,
Akkor is, ha nem akarom!
Gondolatomban felmerül, hogy évek múlva,
Négy év múlva, majd eszembe jutnak e sorok.
S eltűnődöm majd:
Az évek telnek-múlnak,
Az idők változnak,
Mi is változunk.