Aradi vértanúk napja
AZ ARADI VÉRTANÚK EMLÉKEZETE
A magyar szabadságharc leverését katonai megszállás és véres megtorlás követte. Ferenc József császár és kormánya ítéletét Haynau táborszernagy hajtotta végre.
"A lázadó vezéreket fel fogom köttetni”, a magyarokhoz átállt tiszteket „agyon fogom lövetni”, „gyökerestől irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok statuálni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani” – kérkedett Haynau.
1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848- 49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig, ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet.
A miniszterelnök és a tizenhárom, Aradon fogva tartott tiszt kivégzését Haynau szándékosan október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulójára időzítette, amivel egyértelművé tette, hogy az eljárások célja a bosszú és nem az igazság volt.
Ezen a szomorú napon Aradon hulltak le először a Ferenc József által követelt fejek: Haynau rendelkezése nyomán - hajnali fél hatkor - a négy golyó általi halálra ítélt tisztet - sorrendben Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet - végezték ki először, utánuk következtek a kötélre szánt tábornokok. A sort hat órakor Poeltenberg Ernő nyitotta meg, őt pedig Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte. A legszörnyűbb büntetés Vécsey Károly grófnak jutott osztályrészül, neki ugyanis végig kellett néznie társai halálát; miután ő már senkitől nem tudott elbúcsúzni, kivégzése előtt jobb híján Damjanichnak csókolt kezet. A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket.
Batthyány Lajost az esti órákban, az Újépület (Neugebäude) zárt udvarán, a mai Szabadság téren állították kivégzőosztag elé.
Kivégzésekor a gróf nem engedte, hogy bekössék a szemét, és maga vezényelt tüzet.Utolsó szavai három nyelven hangzottak el: „Allez Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!
Bár 13 aradi vértanút tartunk számon, további három főt is ide lehet sorolni, akiket nem 1849. október 6-án, hanem előtte (Ormai Norbert - 1849. augusztus 22) vagy utána (Kazincy Lajos 1849. október 25, és Ludwig Hauk, 1850. február 19) végeztek ki.
Az emigrációban élő Kossuth Lajos így emlékezett a mártírokra:
„ A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgota porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, s a magasztos példáért, melyet az utódóknak adtanak; s buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen! (Torino, 1890. szeptember 20.)
